Psalms 63

1Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt. 2Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

3Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet. 4Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

5Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet. 6Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

7Ha reád gondolok ágyamban: őrváltásról őrváltásra rólad elmélkedem; 8Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

9Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem. 10Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. [ (Psalms 63:12) A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri őt mindaz, a ki ő reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája. ]

11